Ki gondolta volna, hogy Traian Basescu még egyszer visszahozza a PD-L-t? Márpedig visszahozza, hacsak valamilyen csoda folytán az ellenzék nem tér magához. Nem sok jelét adta eddig, hogy képes lenne rá, vagy akarná.
Az alkotmánymódosítási javaslat iskolapéldája annak, hogyan kovácsolhat valaki előnyt a hátrányából.
A kormánynak egyszerű többsége is alig van, miközben az alkotmánymódosításhoz kétharmad kell. Szükség van tehát az ellenzék szavazataira is – az államfő szerencséjére. Ha ugyanis az ellenzék nem támogatja az alkotmánymódosítást, okkal mondhatja, hogy nem tartják tiszteletben a népakaratot. Hivatkozhat a 2009-es elnökválasztással egy időben tartott, érvényesnek nyilvánított referendumra, amelyen a szavazók 80%-a az egykamarás, legtöbb 300 fős parlamentre voksolt. Máris megvan a 2012-es választás kommunikációs stratégiájának a gerince.
Jöhet a „sallang”. Az alkotmánytervezet úgy van felépítve, hogy segítségével az elnök könnyűszerrel kimutathassa: az ellenzék nemhogy nem tartja tiszteletben a nép akaratát, de a népével ellentétes érdekei vannak.
1. Féltik a kiváltságaikat. A tervezet gyakorlatilag megszüntetné a parlamenti képviselők immunitását. Aki ragaszkodik az immunitásához, annak szüksége is van rá, nemde? Hogyhogy miért! (Az államfő továbbra is immunitást élvezne, de máris megmondta, kell lennie egy stabil pontnak. Logikus, nem?)
2. A tervezet a magántulajdon esetében nem vélelmezi a törvényességet, vagyis elvileg mindenkinek magának kell bizonyítania, hogy vagyonát törvényes úton szerezte. De magyarázkodásra csak az szorul, akinek vagyona van – ahogy az elnök mondja: „nem a nyugdíjasok zsebét forgatnák ki”. A másokét viszont igen, gondolja a nép, és tapsol.
Az USL látja, hogy az alkotmánymódosítás csapda, kérdés, el tudja-e kerülni? Nem úgy néz ki. Ha belemennek a játékba, kénytelen lesznek az államfő szabályai szerint játszani, ha elutasítják – és ez a valószínű – „közellenséggé” válnak.
A konkrét cél (ez már korábban kiderült): 50 százalék alá szorítani az ellenzéket. Az alkotmánymódosítással (az arról szóló vitával) és a polgármesterek bebetonozásával talán összejön. Ha pedig az ellenzéknek nincs ötven százaléka, az államfő annak ad kormányalakítási megbízást, akinek csak akar. Emil Boc fényes jövő elé néz – újra.
