Ki gondolta volna, hogy Traian Basescu még egyszer visszahozza a PD-L-t? Márpedig visszahozza, hacsak valamilyen csoda folytán az ellenzék nem tér magához. Nem sok jelét adta eddig, hogy képes lenne rá, vagy akarná.
Az alkotmánymódosítási javaslat iskolapéldája annak, hogyan kovácsolhat valaki előnyt a hátrányából.
Néhány észrevétel az államfő által előterjesztett alkotmánymódosítás kapcsán. A 61. szakasszal kezdem, ahol “akcióba lép” a népakarat. A második bekezdés az újdonság – kimondja, hogy a parlament egyetlen házból áll. Eddig tiszta és világos.
A 62. szakasz (3. bekezdés) korlátozza a honatyák számát. Nem megállapítja, csupán korlátozza. A létszám nem haladhatja meg a háromszázat. A pontos szám megállapítását nagyvonalúan a választási törvényre bízza, vagyis a mindenkori parlamenti többségre.
Ha a többség úgy találja előnyösnek, hogy megyénként egy képviselő legyen – vagy három, vagy öt -, annyit állapít majd meg. Persze nehezen elképzelhető olyan párt, amelyik jószántából ne a felső határ felé tolná a lécet. De visszaélni másként is lehet. Akadhat olyan párt, amely egy jövendő kampányban újfent zászlajára tűzi a honatyák számának a csökkentését. (Eddig se kellett volna hozzá alkotmánymódosítás, de most már erre külön felhívták a figyelmet.)
Ahogy csökken a képviselők száma, úgy nő a – nem magyar – kisebbségi képviselők jelentősége. Számarányuk a jelenlegi 471 fős törvényhozásban 3,8 százalékos. Ha a honatyák száma 300 főre csökken (vegyük a maximumot), a kisebbségiek aránya kereken hat százalékra nő. Könnyűszerrel helyettesíthetik az RMDSZ-t, amelynek 6,8 százaléka van (és lesz várhatóan, ha újra bejut a parlamentbe).
A 63. cikkely 5. bekezdése nem új, a megtartásával előálló helyzet viszont nagyon is. A törvényjavaslatok vitája a választások után felálló parlamentben folytatódik. Az ám, de honnan? Jelen pillanatban külön bizottság elemzi például, mihez lehet kezdeni a kisebbségi törvénnyel, holott a tervezet jegelése óta a parlamentnek csak az összetétele változott – az is csak részben -, a szerkezete ugyanaz, mint 2008 előtt. Mi történik, ha az egyik ház megszűnik? Az egyszerűség kedvéért maradjunk a kisebbségi törvénynél: Ha egy ház lesz, hova kerül a képviselőház kisebbségügyi bizottságából a tervezet? És milyen formában? Figyelembe veszik a képviselők által már elfogadott módosításokat? Hát a szenátorok negatív szavazatát?
(Csak a könnyebbség kedvéért feltételezem, hogy az alkotmány módosítása csak idő kérdése. Nyilvánvaló, hogy az államfő eszközként használja a jövő évi kampány tematizálására és az ellenzék defenzívába kényszerítésére. Arra se vennék mérget rá, hogy az ellenzék nem megy bele a játékba.)
Az elnöki hivatal színpadán adhatják elő a betiltott darabot, amely sokak szerint az államfő és a miniszterelnök testi fogyatékosságaira utal.
A rendező Ştefanis Lupu péntek délben közölte, hogy a Dalles színház igazgatója, Iustina Cornel felszólította: változtassa meg darabja címét, ellenkező esetben elmarad a bemutató. Az igazgató viszont azt állítja, a „Blonda, chiorul şi piticul" (A szőke, a vaksi és a törpe) című darabot obszcenitása miatt nem játszhatják, semmilyen körülmények között. Iustina Cornel sajnálja, hogy a premierkor nem üríthette ki a termet. Szerinte a rendező a címmel próbál nézőket csalogatni (a cím egyértelmű utalás Elena Udreára, Traian Băsescura és Emi, Boc-ra), miután az első
Önjelölt cenzúráltak (forrás) előadásra mindössze három jegyet adott el. (A terem zsúfolásig volt meghívottakkal.)
A szőke, a vaksi és a törpe második előadása tegnap egy fővárosi klubban volt. Ştefanis Lupu azt állítja, több vidéki színháztól is megkeresték, és szándékában áll elvinni a darabot falura is, ahol nincs színház.
Az ügy kapcsán kirobbant botránynak az államfő szóvivője vetett véget. Valeriu Turcan az Antena3 TV műsorában tolmácsolta Traian Băsescu kérését, hogy a darabot a Cotroceni-palota színpadán mutassák be. Azt nem pontosította, hogy jelen lesz-e az elnök is az előadáson, de azt kétszer is hangsúlyozta, Băsescu jelezni szeretné, hogy Romániában messzemenően szólásszabadság van.
Az ügy abszurditását fokozza, hogy maga a „cenzor” csupán ideiglenes ügyvivő a Dalles, „civilben” a Masca színház – könyvelője.
Mire való a tempomat? Ha sebességtartó automatára gondoltál, le vagy maradva. A Volkswagen állítólag kifejlesztett egy új típusú tempomatot, amely képes 30 km/órás sebesség fölött szinten tartani a sofőr által kívánt… hőmérsékletet. Legalábbis az alábbi képernyőkivágás szerint:
Persze Romániában előfordulhat, hogy a 30-as határt csak akkor léped át, amikor eléred a ritka autópályafoltok egyikét, így előfordulhat, hogy hiányolod a sebességtartó automatát. De bármennyire hiányozzon is, csak könnyebben túlteszi rajta magát az ember, ha az autóban állandó a hőmérséklet, nem?
U.i. Várom hozzászólásaitokat. (Kibicek kíméljenek!)
Olvasom, hogy “nem lehet a disznóvágást a disznótorossal kezdeni”. Szekeret az ökör elé stb.
Közben megy a Duna-tévében az esti híradó. A végén ajánló: Közbeszéd extra, gondolom, megnézem.
Beszélni egyedül Vitya beszél. Hátul temérdek nemzeti lobogó, fent nagyban – “Magyarország megújul”. Alul is - kicsiben.
Vitya áll (stand-up?), a nagy megújulás alatt, a kicsi megújulás felett, évértékelőt tart.
Fülig Jimmyvel kezdi. Pedig lefogadtam volna, hogy a fülkeforradalommal indít. Grosics Gyula köszöntésével folytatja, majd újabb vicc következik. Amikor imádkozni kezd, átkapcsolok. Valamit félreérthettem, ez nem lehet az évértékelő!
Arra ébredtem, hogy leállt a szereti határátkelő (Siret) az ukrán határon.
A Mediafax szerint őrizetbe vettek közel 80 vámost és határőrt – vélhetően a teljes személyzetet -, cigarettacsempészet “alapos gyanújával”. Az akciót jól előkészítették. Erre utal, hogy rövid időn belül ismét megnyílt az átkelő, vélhetően máshonnan érkezett vámosokkal.
Főleg Francia- és Németország azért ellenzi a román Schengen-tagságot, mert nem sikerült leszámolni a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel. Ez zajlik most (vagy legalábbis ezt bizonygatják a román hatóságok)?
Update: Korántsem terjed futótűzként a csempészellenes hangulat: itt a sarkon, a Banca Transilvania előtt a rendőr orra előtt “forgalmazzák” a csempészcigarettát.
Amúgy az Antena3 tudósítója szerint a 80 vámos az alkalmazottak háromnegyede. Vagyis nem vették őrizetbe a takarítónőt, a villanyszerelőt stb.
Elég régóta nyüvöm a biteket a Facebookon, de most kattantam rá először a “Találd meg az ismerőseidet” címen ajánlott lehetőségre. Nem mondom, néha vetettem rá korábban is egy-egy sanda pillantást, de…
Sejtettem, hogy nagy vászisztdász nem lehet: van egy beépített algoritmus, aminek alapján javasol embereket.
Na, javasolt! Hogy milyen alapon, sejtelmem sincs, de hogy sok ismerősöm lehet, az szent.
Nem győztem görgetni lefelé. Amikor olyan ötszáznál tarthattam, vettem egy mély lélegzetet, és kétségbeestem: ez ki fogja adni nekem az összes Facebook-felhasználót?
Még hogy algoritmus!
Kis magyar újságírás címmel Gáspárik Attila írt a médiablogjában – egy kis kritikát. Hogy aszongya nem volna rendbenlévő azzal foglalkoznia a magyar tollnoknak, amivel a www.nol.hu és a www.klubradio.hu foglalkozott. Mert “lufi”, feszültséget kelt, és különben is szakmaiatlan.
A Népszabadságba én írtam a kis szösszenetet a gyesről, és megvédeném – a szakmaiságom. Mégpedig egy „történelmi” utalással.
Kern András egyik Anyuka-monológjában hangzik el az idézett rész (katt! – 6,50 körül kell keresni):
- Villamosbérletet nem (kell fizessen), Anyuka hál’ Isten elmúlt 70 éves, ingyen utazik.
(Csend a nézőtéren.)
- Arról a Demszky nem tehet, hogy maga ki se teszi a lábát otthonról, mert fáj a lába.
(Felkacag a közönség.)
- Jó, írja meg a Demszkynek, hogy készpénzben kéri a bérlet árát!
(Végeérhetetlen röhögés.)
A humor forrása ez esetben is, mint a legtöbbször, a helyzet abszurditása. Hogy is képzelhette volna bárki anno Domini 1995-ben, amikor a felvétel készült, hogy a nyugdíjas készpénzben megkapja a le nem utazott – utazási kedvezményét? Jelentem, ma ez valóság!
P. S. Egy formainak tűnő, de nagyon is lényegi kifogás GA bejegyzésével kapcsolatban: a szóban forgó MÁÉRT-ülésen pontosan ez történt: magyar gyest és gyedet kértek a határon túli magyar állampolgároknak is. Vagyis a címem akkurátusabb nem is lehetne.
Mindig volt bennem valamiféle ambivalens érzés a bevásárlóközpontokkal kapcsolatban. Éppen rájöttem az okára: a bevásárlóközpontot nem a vásárlás szeretete ihlette, éppen ellenkezőleg. Magamból indulok ki: annyira utálok vásárolni, hogy egy helyre még elmegyek…
Ebből következik, nem szervesen, de logikusan, hogy van egy kedvenc plazám – a legjobb, amit egy lusta vásárló kívánhat. A “viszonyunk” úgy alakult ki, hogy ez volt az egyetlen, ahol nem változtatták az áruk helyét. (Igen, tudom, rá kell venni valahogy az embert, hogy mindent megnézzen, és lehetőleg mindent megvásároljon, de én úgyis célzottan vásárolok, hagyjanak békén!)
Magától értetődően kedvenc plazámnak minden zugát ismerem. Ma feltűnt, hogy vranceai bort árulnak a mobilüzlet helyén. És eszembe jutott, hogy pár hónapja jártam ott, adatkábelt kerestem a Nokiámhoz. Amikor fizetésre került a sor, az eladó bizalmaskodva áthajolt a pulton, és odasúgta: ha gondolom, megkaphatom a kábelt fele áron másnap, csak mondjam meg hova, és elhozza nekem.
Nem került sokba az egész, úgyhogy legyintettem az ajánlatára, de emlékszem, hogy kifelé menet megjegyeztem: ha így folytatja, ellopkodja a munkaadója ügyfeleit, hamarosan nem lesz hol dolgoznia. Hát nem úgy folytatta?!
A tartalékosok nyugdíjának újraszámolása két szemszögből közelíthető meg. Az első csapás, amelyet az államfő is ajánl, a társadalmi igazságosságé.
Traian Băsescu az egykori sorkatonák emlékeire apellál. És valóban, aki volt katona, aligha tarthatja érdemesnek egykori tisztjeit havi 15-20 átlagnyugdíjra. Én legalábbis ezzel az érzéssel jöttem haza a bakaságból, ami négy hónapos – normálisnak mondható – kiképzésből és nyolchavi tengerparti, minden túlzás nélkül elmondhatom: üdülésből állt. Nem állítom, hogy jobban szerettem volna háborúzni, de nem is kérnék a “teljesítményemért” külön elismerést.
Józanul alig látott egykori tisztjeimnek jár külön elismerés – speciális nyugdíj formájában.
Halászattal és napozással foglalkozó határőregységünk parancsnoka egy ex-kajakozó őrnagy volt. Mostanra nyugdíjaskorú, és a védelmi minisztérium által közzétett adatok szerint ő “csupán” 13 átlagnyugdíjat kaphat. Hát, nem mondom, hogy megérdemli. És azt sem mondom, hogy Románia megengedheti magának 4,3 millió alkalmazottal, hogy egymilliárd eurót költsön speciális nyugdíjakra. Azaz különleges bánásmódban részesítsen tízezreket, akik közül nagyon sokan – egyáltalán nem mellesleg – nem érdemlik ezt meg.
Más kérdés, hogyan és milyen (választási) számításból kapták ezeket a jogokat. De ez nem jelenti azt, hogy ezek a jogok, legalább részben nem vehetők vissza. A szerzett jog kiváló elv, de mint minden elvet, ezt is emberek alkalmazzák - nálunk, mostanában mindenre.
Nem vagyok jogász, de a logika azt mondatja velem, hogy mindent nem lehet a szerzett jog elve “mögé” bezsúfolni. Nézzünk egy abszurd példát: ha Taraian Băsescu az ország felét a lányának adja, az övé marad mindörökre? A szerzett jog ádáz prófétái erre azt mondanák: igen, ha az átadás törvényes volt. De kérdem én: már hogyne volna törvényes, ha egyszer Băsescu maga a törvény?
P. S. Nem tudom, milyen most a sereg, de tény, hogy a NATO-csatlakozási felkészülés jegyében nyugállományba vonult tisztek jócskán hozzájárultak ahhoz, hogy az átlagos nyugdíjazási életkor 50 körüli legyen. Miközben mi többiek arról vitatkozunk, hogy a törvényes korhatár 65 vagy 67 év legyen…
