Nagy hó, nagy klisék

Már megint felszólítottak, aszongya hagyjam otthon az autómat.

Nem tudom, más hogy van vele, de én ragaszkodom az enyémhez, ezért nem értem, hogy tudnak mások egyenesen lelkesedni az ilyen felszólításokon. Azt, hogy az autójukat otthon hagyják, sokan a közösséghez tartozás egyfajta előfeltételének tekintik – kiváló alkalomnak a viszonyok szorosabbra fűzésére, a turmaszellem erősítésére.

Ez eddig érthető. Teljességgel érthetetlen viszont az újságírók lelkesedése, ahogy beállnak az impotensek kórusába szólistának. Az egyik tévériporter a reggel annyira lelkes volt, hogy a polgármesteri hivatal jótanácsát tolmácsolva felszólított – izgalmában, gondolom –, “hagyjuk az autót a lakásban”. Még zavaróbb, hogy a nyilvánvaló elszólást lassan komolyan is gondolhatja, hiszen nem kell sok időnek eltelnie, és Bukarestben valóban csak a lakásban lesz helye az autónak. De ez már nem impotencia, hanem korrupció.

A hóra visszatérve, a legújabb klisé is ezzel kapocsolatos. A “télies útviszony” szókapcsolatot arra az esetre használják, amikor az érintetteknek tulajdonképpen azt kellene mondaniuk, hogy ismét adósok maradtak a hótalanítással. Az ilyenkor esedékes bocsánatkérésnek azonban nyoma sincs, a télies útviszonyok mellett legfeljebb alig érzékelhető vállvonogatás fér el.

Miből lesz a kalcium-klorid

Ahogy emelkednek a hóbuckák a főváros utcáin, úgy szaporodnak  a hatósági intézkedések, és – szinte mellékesen – egyre több említés történik egy bizonyos kalcium-klorid nevű vegyületről. Sokadik hallásra elkezdte bizsergetni a kíváncsiságomat, mi lehet ez.

Magam is autótulajdonos vagyok, és az elmúlt években sok szó esett a különböző karosszéria-nyomorító hótalanító vegyületekről.

Nos, mintha a kémiatanárnőnk a sót emlegette volna kalcium-klorid néven, de ki emlékszik már az ilyenekre? A bizonytalanságomat fokozta, hogy Sorin Oprescu főpolgármester is kalcium-kloridot emlegetett. Gondoltam, orvosként csak tisztában van a kémiával, s ha só lenne, csak mondaná…

Nem hagyott nyugodni a dolog, és kinyitottam államfőnk tankönyvét. Arra jutottam, hogy ha főpolgármesterünk tisztában van a kémiával, akkor óvakodik nevén nevezni a gyermeket.

Hogy miért? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Csalók és talárosok

Kevés vagy nulla esélye van a Szociáldemokrata Pártnak, hogy elérje az Alkotmánybíróságon az elnökválasztás második fordulójának megismétlését. Egyáltalán: nem tudni, milyen módon állapíthatná meg az Alkotmánybíróság a választási csalás tényét. Jobban felkészült, mint pl. a közigazgatási bíróság? Vagy jobban felkészült a választási irodáknál? Aligha. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az elnöki vétóról

Az alkotmány felületes olvasata teszi, hogy egyesek “elismerik” az államelnök jogát (milyen jogon?), hogy tetszése szerint nevesítsen kormányfő-jelöltet, más szóval elutasítsa a parlamenti többség jelöltjét, ha éppen úgy tartja kedve. A vitában mindenfélékről szó esik, csak arról nem, hogy:

  1. Romániában az elnöknek nincs vétójoga;
  2. a kormányt, vagyis a legfőbb végrehajtó szervet a parlament “adja”, nem az államfő, aki maga is a végrehajtás része még akkor is, ha közvetlenül választják;
  3. az alkotmány nem arra való, hogy fenyegetőzzenek vele.

Forgatókönyv

Liviu Negoita kormányfői jelölése újabb jele annak, hogy az elmúlt másfél-két hónapban Traian Basescu gesztusai mögött alaposan megírt “projekt”  húzódott meg. A terv első “intézkedése” az volt, hogy rákényszerítette a kormányzó partner szociáldemokratákat a kormányból való kilépésre. A forgatókönyv szerint ezután egyetlen célt kellett mindössze szem előtt tartania: az “egy mindenki ellen” helyzet fenntartását. A feltételezés megalapozottságát bizonyítja az államfő többszöri sürgetése, hogy az alkalmi koalíció tagjai hivatalosítsák viszonyukat.