Már megint felszólítottak, aszongya hagyjam otthon az autómat.
Nem tudom, más hogy van vele, de én ragaszkodom az enyémhez, ezért nem értem, hogy tudnak mások egyenesen lelkesedni az ilyen felszólításokon. Azt, hogy az autójukat otthon hagyják, sokan a közösséghez tartozás egyfajta előfeltételének tekintik – kiváló alkalomnak a viszonyok szorosabbra fűzésére, a turmaszellem erősítésére.
Ez eddig érthető. Teljességgel érthetetlen viszont az újságírók lelkesedése, ahogy beállnak az impotensek kórusába szólistának. Az egyik tévériporter a reggel annyira lelkes volt, hogy a polgármesteri hivatal jótanácsát tolmácsolva felszólított – izgalmában, gondolom –, “hagyjuk az autót a lakásban”. Még zavaróbb, hogy a nyilvánvaló elszólást lassan komolyan is gondolhatja, hiszen nem kell sok időnek eltelnie, és Bukarestben valóban csak a lakásban lesz helye az autónak. De ez már nem impotencia, hanem korrupció.
A hóra visszatérve, a legújabb klisé is ezzel kapocsolatos. A “télies útviszony” szókapcsolatot arra az esetre használják, amikor az érintetteknek tulajdonképpen azt kellene mondaniuk, hogy ismét adósok maradtak a hótalanítással. Az ilyenkor esedékes bocsánatkérésnek azonban nyoma sincs, a télies útviszonyok mellett legfeljebb alig érzékelhető vállvonogatás fér el.
